Az első asszociációja a Google szó hallatán legtöbbünknek a kereső, melynek oktatásban betöltött szerepe eléggé egyértelműnek tűnik. Azonban a hagyományos információszerzésen túl sok olyan lehetőség rejlik már magában a kereső alkalmazásban is, amik további segítséget tudnak adni akár a tanórákon, akár otthon.
A kereső alkalmas mértékegység átváltásokra, és fizikai állandókat is hamar megtalálunk vele. Ez nagyon hasznos lehet például fizika órán feladatmegoldásoknál. Tulajdonképpen képes átvenni a függvénytábla szerepét, sőt bizonyos szempontból jobb is, hiszen hamarabb megtalálja benne a diák az információt. Ugyanakkor a jelenlegi szabályozás szerint például érettségin csak függvénytábla használható, így nem szabad teljesen száműzni a tanórákról azt sem. Véleményem szerint legjobb, ha az ember bemutatja órán a Google-keresőnek ezen tulajdonságait, és biztosan bátorítanám is őket arra, hogy ha otthoni feladatmegoldáshoz szükségük van valamire, akkor használják bátran ezeket a funkcióit. Órán viszont az előbb említett okból talán inkább a függvénytábla használatához szoktatnám a tanulókat.
Azért is praktikus otthoni feladatmegoldáshoz a kereső, mert gyakran olyan feladatokat is oldunk meg, melyekhez utána kell keresni bizonyos információknak, például egy repülő fogyasztásának. Ilyenkor a kereső már alapból "kéznél" van, így a számításokhoz szükséges állandókat legkönnyebb innen kinézni. Arról nem is beszélve, hogy ha például a fogyasztás 100 mérföld/liter egységben van megadva, akkor mindjárt az SI-rendszerbe való átváltásban is segíthet.
Szerintem ez korosztálytól függetlenül alkalmazható, valószínűleg már tanulmányaik elején megmutatnám nekik ezeket a funkciókat, hogy később bármikor ki tudják használni őket, ha éppen szükségük van rá.
A Google egyik másik, általam eddig ismeretlen alkalmazása a Google Sites, ami lényegében egy egyszerű honlapszerkesztő. Mivel akár többen is szerkeszthetik, így például lehet arra használni, hogy a diákok a tanév elején összegyűjtsék egy oldalon azokat a témákat, amik őket érdeklik. Ezek lehetnek akár videók, képek, címszavak vagy akár cikkek, webhelyek is. Ezt elsősorban fizika órán tudnám elképzelni. Érdemes lehet ezeket tanárként végignézni, és amit csak lehet, beépíteni az órába az aktuális tananyaghoz kapcsolódóan, hiszen ez szerintem egy elég erős motivációs eszköz lehet, mivel arról beszélnünk, ami a tanulót saját bevallás szerint érdekli, sőt ezáltal azt is megtanulja, hogy egy interneten szerzett információval, hírrel mit tud kezdeni, hogyan tud hitelességének utánajárni, és ez a kritikus szemlélet fontos 21. századi kompetencia. A honlapszerkesztő másik előnye, hogy mivel a tanár is tud hozzátenni bármit, így amilyen témák az órába nem férnek bele vagy nagyon messze állnak a kerettantervi ismeretektől, azokról tud anyagokat feltenni ő is az oldalra, így nem maradnak nyitott kérdések, ha valamelyik diák tényleg érdeklődik az általa feldobott téma iránt, akkor ugyanezen az oldalon tud tájékozódni a tanár által feltöltött anyagokból.
Ez is szerintem korosztálytól függetlenül működhet, nyilván eltérőek lesznek az érdeklődési körök, viszont ha több éven át ezt megtesszük, akkor lesz egy gyűjteményünk már arról, hogy adott korosztály mi iránt érdeklődik a leginkább, és magunk is javasolhatunk témákat, hátha van olyan, ami egyébként érdekelné az adott osztály diákjait, csak nekik nem jutott volna eszükbe.
A harmadik alkalmazás pedig a Google Office-programoknak megfelelő csomagja, a Google Docs. Ezen belül is a Google Sheetről írnék most pár gondolatot. Ezt gyakorlatilag Excel-számolótáblaként használhatjuk, mellyel könnyen tudunk számolni nagy mennyiségű adattal is. Előnye azonban az Excellel szemben, hogy közösen szerkeszthető, így mindenki tud bevinni adatokat. Vannak olyan témakörök, ahol a szemléltetéshez nagyon sok mérésre van szükség, és ezeknek az egyesével való bevitele nagyon időigényes lenne. Ilyen konkrét témakör például a matematikában a valószínűségszámítás. Ennek lényege, hogy például dobókockával 1-est 1/6 valószínűséggel dobok,
vagyis az összes eset 1/6 részében fogok 1-est dobni. Ez azonban csak akkor igaz, ha végtelen sokszor dobtam, véges sok dobásra nem pontosan 1/6 lesz az érték, viszont minél több dobásunk van, annál közelebb leszünk hozzá. Éppen ezért sok dobási eredményre van szükségünk. Ez viszonylag egyszerűen megoldható úgy, hogy a diákok párban vagy csoportban dobálnak, és a dobott eredményeket folyamatosan jegyzik egy közös Google Sheet táblába, mely rögtön ki is számolja, hogy az esetek hányad részében dobtak 1-est (relatív gyakoriság). Jól fog látszódni, hogy minél több a dobás, annál jobban közelítenek az 1/6-hoz. Érdemes belegondolni, hogy ha sikerül mondjuk 15 párost alakítani az osztályban, és mindegyik dob 50-szer, akkor az már 750 adat, amivel kézzel számolni igen nyűgös lenne, míg a Google Sheet tábla azonnal kidobja a relatív gyakoriságot, ha a dobálás közben már folyamatosan jegyezték bele az eredményeket.
Ezt a feladatot leginkább 11. évfolyamon tudnám elképzelni, a valószínűségszámítás témakörében matematika órán, hiszen ehhez kell már egyfajta érettség, hogy az ember átlássa a lényegét ezeknek a nagy számokhoz kapcsolódó gondolatoknak.
Itt látható rá egy példa. A táblázat előre ki van töltve egyenletes eloszlással generált 1 és 6 közötti random számokkal (ezeket írnák be a diákok), mellyel a kockadobást modellezzük, feltéve, hogy az is egyenletes eloszlású (minden számot ugyanakkora eséllyel dobunk). Az utolsó két sárga oszlop egyikében az 1-es dobás relatív gyakoriság van, mely szemmel láthatóan a dobások számának növekedésével egyre kevésbé tér el az 1/6=1,67-től, másik oszlopban pedig a várható érték (dobások átlaga), mely elméletileg 3,5 a kockadobásnál, és itt is efelé tart az igazi dobásokból számolt átlag. A számolás mindig az addigi összes dobással történik, vagyis mindig 15-tel nő a dobások száma.
4-6 fős csoportokban dolgozzatok, az elkészült híradókat órán fogjuk megnézni. Eszköz- és szoftverhasználatra vonatkozó megkötés nincs, ez az alkotói szabadság része.
